A szója évekig a legegészségesebb ételek egyikének számított, ám az utóbbi időben hirtelen negatív felhangú cikkekben találkozhattunk vele. Minek köszönhette népszerűségét, hogyan vált reformélelmiszerből korunk első számú közellenségévé?
A szója az i.e. 11-12. században került be először a kínai étrendbe és innen került át más távol-keleti országokba. Ma a legnagyobb mennyiségben Japánban fogyasztják. Európában csak a 18. században vált ismertté, Magyarországon pedig csak 1875-ben próbálkoztak először a termesztésével. Fogyasztása az öreg kontinensen igazán csak az utóbbi évtizedekben került előtérbe.
Az elmúlt évtizedekben számos kutatás kereste a magyarázatot arra, hogy a különböző földrészeken élő emberek körében a krónikus megbetegedések gyakoriságában miért mutatkoznak jelentős eltérések. Hamar rájöttek, hogy az okok az eltérő táplálkozási szokásokban keresendők. A statisztikák szerint Ázsiában jóval kevesebb a rákos és egyéb daganatos megbetegedés, mint a nyugati világban. A távol-keleti étrend szemben az európaival zsírszegény, jobbára zöldségekből, gyümölcsökből és gabonákból áll, valamint fontos szerep jut benne a szójának.
A szója az egyetlen növényi fehérje, amely az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakat (fehérje alkotórészeket) tartalmazza. Jól használható a húst nem fogyasztó táplálkozási irányzatot követők étrendjében. Ajánlható a sok húst evők számára is, hiszen a szója becsempészésével az étrendben csökkenthető a hús mennyisége. A szója rendkívül gazdag káliumban, magnéziumban, vasban és E-vitaminban. Nincs benne koleszterin, sőt a préselt szójababból kivont szójaolaj jelentős részét alkotja a koleszterinszint-csökkentő linol- és linolénsav. Fogyasztásával megkíméljük a szervezetünket a hús sütésekor keletkező transzzsírok bevitelétől is. Nagy mennyiségben tartalmaz lecitint, amely az agy és a máj működéséhez szükséges. A szójában számos olyan anyag található, amelyeknek ösztrogénszerű hatása van, ezek bizonyos körülmények között csökkentik az ösztrogénfüggő emlődaganat kialakulásának esélyét. A változó korú nőknél úgy találták, hogy a szója rendszeres fogyasztása alkalmas bizonyos tünetek pl.: hőhullámok enyhítésére, férfiak esetén a prosztatarák kockázatának csökkentésére.
A szója a legmagasabb fehérjetartalmú növény a földön. A feldolgozatlan szója 40%-os fehérjetartalma az összes esszenciális aminosavat tartalmazza, melyeket különben csak húskészítményekkel tudunk szervezetünkbe bevinni. Mindemellett a szójabab tartalmaz fitoösztrogéneket, melyek segítik szervezetünket a daganatos megbetegedések elleni harcban, ezért igazolták tanulmányok, hogy a rendszeresen szójafogyasztók körében alacsonyabb a rákos megbetegedések kialakulásának veszélye. A fitoösztrogének jótékony hatását a csontritkulás, a magas vérnyomás, és a változókori tünetek kezelésénél is megállapították.
Kelet-Ázsiában, ahol az európaihoz képest kb. negyvenszeres a szójafogyasztás, sokkal kisebb a változókori tünetek intenzitása, kevesebb a szívérrendszeri betegség, és nincs annyi csontritkulásos beteg. Több vizsgálat arra is rámutatott, hogy az izoflavonoidoknak, így a szójának is rákmegelőző hatása van. Ázsiában jóval kevesebb az emlő- és prosztatarák, továbbá a petefészek és pajzsmirigy-daganatok gyakoriságát is alacsonyabbnak találták a fitoösztrogént tartalmazó étrenden élők közt. Jól mutatja, hogy nem csak a genetika számít: az elvándorló távol-keletiek az új kultúrában az étkezési szokásaikat feladva ugyanolyan gyakorisággal betegednek meg rákban, mint a befogadó populáció.
A rákos megbetegedések elkerülésének érdekében a nyugati civilizációban azonban sokan nagy mennyiségben kezdtek szóját fogyasztani, gondolván, hogy a sok szója még jobban csökkenti a daganatok előfordulását. A nagy mennyiségben bevitt fitoösztrogén azonban felborítja a szervezet hormonháztartását, és komoly egészségügyi problémákhoz vezet.
Az Egyesült Államokban megfigyelték, hogy a kislányok nemi érése kórosan korán elindult, aminek okaként az Amerikában elterjedt szója alapú csecsemőtápszereket és az iskolai menzákon jelentős szerepet kapó szójaételeket jelölték meg. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy az amerikai kisgyermekek a fenti okokból kifolyólag jóval több szóját fogyasztanak, mint egy ázsiai felnőtt.
Végül a "Food and Drug Administration - FDA" elnevezésű egyesült államok-béli egészségügyi szervezet, 50 egymástól független tanulmány kielemzése után napi 25 grammban határozta meg a naponta kockázatok nélkül fogyasztható szójaprotein mennyiségét. Ez körülbelül 300 gramm tofunak vagy 800 ml szójatejnek felel meg. Ez az a mennyiség, aminél a szója kedvező hatással van szervezetünk egészségére.
Valóban hordoz egészségügyi veszélyt a túlzott szójafogyastás, ám összességében kijelenthető, hogy a szója a benne lévő fehérje, és fitoösztrogének miatt kis mennyiségben fogyasztva jótékony hatással van az emberi szervezetre.
