Az édes íz iránti vágyunk velünk született tulajdonság, a csecsemő már nagyon korán felismeri ezt az örömet okozó ízt, és ösztönösen keresi. A fehér cukor és a mesterséges édesítőszerek káros hatással vannak a szervezetre, de szerencsére számtalan módja van annak, hogyan édesítsünk egészségesen.
A cukor ördögi anyag: minél többet eszünk, annál többet kívánunk belőle. Sokan nem is tudják, de a cukor éppolyan függőséget képes kialakítani, mint mondjuk az alkohol vagy a cigaretta. Megnöveli a vér szerotoninszintjét, ezáltal javítja a kedélyállapotot, gyakorlatilag hasonlóképpen működik, mint egyes antidepresszáns szerek. Egy idő után viszont a szerotoninszint fenntartása egyre több és több cukor bevitelével érhető el. Cukor fogyasztásakor a szervezet inzulint kezd termelni, ami tovább marad a vérben, mint a cukor. A magas inzulinszint levertséget okoz, mely viszont újabb cukorbevitel hatására könnyen alábbhagy. Kétféle útja is van tehát a függőségnek.
A finomított cukor hirtelen emeli meg a vércukorszintet, és hamar kiürül a vérből, ezáltal pedig gyorsan éhségérzetet okoz. Lebontása B1-vitamint von el a szervezetből, ezért így ingerültséghez és agresszióhoz vezethet, serkenti az adrenalintermelődést, székrekedést és légzési panaszokat okozhat. Megköti a vérben a húgysavat, mely ellen a szervezet úgy próbál védekezni, hogy kalciumot von ki a csontokból, ez pedig csontritkuláshoz és fogszuvasodáshoz vezethet.
A fehér cukor egy szaharózból álló egyszerű szénhidrát, melyet a cukorrépából nyernek. Maga a zöldség 20 százalék cukortartalmú, a belőle készített kristálycukor viszont már 95 százaléknyi, úgy, hogy természetes anyag egyáltalán nem marad benne. A civilizációs étrendünk hatalmas mennyiségű cukrot tartalmaz, egy ember két hét alatt annyit is elfogyaszthat, amennyit elődeink kétszáz évvel ezelőtt egy teljes év alatt. Számos egészségesnek hitt élelmiszerben is rengeteg cukor lehet, létezik müzli, melynek 100 grammjából közel a harmada cukor. Veszélyes a különféle szószokban, jeges teákban, üdítőkben és joghurtokban megbúvó cukor is, ez utóbbiakban akár 6-7 teáskanálnyi édes méreg is lehet.
Édes íz a laborból
A mesterséges édesítőszerek a 60-as évek végén jelentek meg, legtöbbjüket véletlenül fedezték fel. Eredetileg cukorbetegek számára kezdték el gyártani őket, de az egyre terjedő aerobic- és egészségeséletmód-őrület miatt sokan kezdték el használni. Ma már azt is tudjuk, hogy nem kevésbé egészségtelenek, mint a finomított cukor, egyes fajtáiról pedig egyenesen azt állítják, hogy rákkeltőek.
A ciklamátot 1937-ben fedezte fel Michael Sveda, aki gyulladásgátlókat kutatott. Sveda kis időre a labor asztalára helyezte cigarettáját, amely a dohányzás folytatásakor édesnek bizonyult. 35-50-szer édesebb a cukornál, nagy koncentrációban viszont sós utóíze van. Az anyagot az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatóság) 1969-ben betiltotta, miután a szaharin-ciklamát keverék adagolását követően daganatos elváltozásokat találtak a kísérleti egerekben.
Az aszpartámot 1965-ben fedezte fel egy vegyész, miközben gyomorfekély elleni gyógyszert akart kifejleszteni. A szintetikus, fehér, kristályos por két aminosavból (L-aszparagin és L-phenylalanin) áll, és nagyjából 200-szor édesebb a fehér cukor édes ízét adó szacharóznál. A bolognai Ramazzini Intézet patkányokon vizsgálva megállapította, hogy az aszpartám a nyirokrendszeri daganatos megbetegedések (lymphomák), a vérrák (leukémia) és a mellrák kockázatát egyaránt növelte.
La dolce vita – természetesen
Számos olyan természetes anyag létezik, melyek használatával annak sem kell lemondania az édes ízekről, aki a fehér cukor és a szintetikus édesítőszerek káros hatásaitól tart. A méz az egyik legrégebbi édesítőszerünk, egy 16 000 éves spanyolországi sziklarajz – amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol – bizonyítja, hogy az ember már az ókor előtt ismerte. A méz közel 200 féle tápanyagot, köztük aminosavakat, ásványi anyagokat (pl. kálcium, foszfor, jód, kén, vas, réz), valamint B-vitaminokat, A-, C- és E-vitamint is tartalmaz.
A nádcukor Ázsia déli és délkeleti, trópusi vidékeiről származik, finomítatlan formában megmaradnak benne értékes tápanyagai és nyomelemei, megemésztése – a fehér cukorral ellentétben – nem terheli meg a szervezetet. A nádcukor azonban nem egyszerűen sima barna cukor, amely előállítása mindössze csak a legutolsó gyártási fázisában tér el a fehércukorétól. A barna cukor ragacsos állagát, jellegzetes ízét és sötétbarna színét a cukor finomítás utáni utolsó sűrítések során visszamaradt oldat a melasz adja, aminek azért van valamennyi ásványianyag-tartalma. A nádcukor viszont úgy készül, hogy a megtisztított cukornádat kipréselik, és a kapott léből gőzzel készítenek granulátumot. Mivel nem finomítják, említésre méltó mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, valamint a cukornádból származó ásványi anyagokat.
Az agávészirupot a tequila alapanyagául is szolgáló agávénövényből nyerik, préselés után hőkezelik. Összetétele szerint nagyrészt fruktózból és kisebb részben glükózból áll, színe a tápanyagtartalmától függően lehet világos- vagy sötétbarna. Állaga a mézhez hasonló, a cukornál 42%-kal édesebb, kalóriaértéke ugyanannyi, így az édesebb ízt kevesebb kalóriával is el lehet érni. Glikémiás indexe körülbelül a fele a cukorénak, tehát lassabban emeli meg a vércukorszintet.
A nyírfacukor vagy xilit nevével ellentétben már nem nyírfából, hanem kukoricacsutkából készül, ránézésre és ízre is olyan, mint a fehércukor, viszont 40%-kal kevesebb kalóriát tartalmaz. Élettani hatása éppen ellenkezője a finomított cukornak: nem hizlal és nem savasítja a szervezetet, antibakteriális hatású, segíti az emésztést, és a fogakat sem károsítja. Hasznosításához nem szükséges inzulin, így cukorbetegek is bátran fogyaszthatják!
A sztíviát vagy jázminpakócát a világ számos pontján évszázadok óta használják édesítésre, levelei 30-szor, kivonatai pedig akár 300-szor édesebbek a finomított fehércukornál. Serkenti a lép, a máj és a hasnyálmirigy működését, külsőleg-belsőleg alkalmazva is gyulladáscsökkentő. Baktérium- és gombaölő hatású, ezért kiválóan alkalmas olyan bőrproblémák kezelésére, mint a kivörösödés vagy az ekcéma. A paraguayi guarani indiánok már több száz évvel ezelőtt is sztíviából nyert folyadékot alkalmaztak a sebek gyors és hegmentes gyógyulására. Az Európai Unió sokáig semleges, tartózkodó álláspontot képviselt a sztíviával kapcsolatban, csak táplálékkiegészítőként és bőrápoló szerként engedélyezte, a termék csomagolásán semmi sem utalhatott az édesítő hatásra. Ezzel szemben Japánban már 30 éve használják a sztíviát, ráadásul a Coca-cola az itt forgalmazott light üdítőit is sztíviával édesíti. 2011 végén hosszas várakozás után az Európai Bizottság végül engedélyt adott a sztíviából nyert szteviol-glikozid kivonat édesítőszerként történő felhasználására.
(Forrás: nol.hu)
